Ch. Portroyal Swirl of Boyers

1. Vadászat
Az elsõ angol nyelvû leírás a szetterekrõl Abraham Flemmingstõl származik az 1576-os kiadású "Of English Dogges" (Az angol kutyafajtákról) címû könyvében. A szettereket úgy jellemzi, mint a vadat hangtalanul, légszimattal keresõ, és a vad helyét, jelenlétét jellegzetes testtartással jelzõ kiváló vadászkutyát.

Habár a szetterek múltját homály fedi, jól dokumentálható, hogy a szetterek a nagy mezei spánielekbõl fejlõdtek ki, amelyekre gyakran "keresõ" kutyákként hivatkoztak. Ebben az idõben még hálós vadászat volt az elterjedtebb. Mégpedig úgy, hogy a kutya vezetõje elõreküldte a kutyát abba az irányba, ahol úgy gondolta, hogy az madarat találhat. Amikor a kutya vadszagot fogott, megállt, egyik mellsõ lábát jelzésképpen megemelte. Ez a póz azt jelezte, hogy szárnyasokat talált. Ekkor a kutya halkan és természetes ügyeséggel lassan egészen közel kúszott addig a pontig, ahol a madarak voltak, majd a vezetõ hálót dobott a kutyája és a madarak fölé.
A 17. század körül a fegyverek és a lõpor megjelenésével lehetõvé vált, hogy a madarat röptében lõjék le. Ekkor szükségessé vált egy olyan fajta kitenyésztése, amely jobban idomult a megváltozott helyzethez. A kutyák ezen csoportját úgy hisszük, hogy a spanyol pointerrel való keresztezéssel nyerték, és ennek a keresztezésnek eredményeként jöttek létre a ma ismert álló kutyák (Egyes fajták ülve jelezték a vadtalálatot, ezért sokan úgy gondolták, hogy a szetterek nevüket is az angol "to set" igébõl nyerték.)
Nagyon sokáig a szetterek voltak a mezõk urai, ha valaki szárnyasokra akart vadászni. Gyorsaságukról, nagyon jó orrukról és kitartásukról nagyon sok történet kering még ma is az õket kedvelõk között. Sajnos a mai vadászati módszerek nem igazán kedveznek a szettereknek, hiszen ma már nincsenek nagy egybefüggõ mezõk, ahol õk 200-300 méterre is eltávolodva nagy sebeséggel keresni tudnának. Ráadásul õket csak a keresésre tenyésztették ki, így az apport nem mindig az erõsségük. .....

2. Munkaversenyek
A Field Trial az a munkaverseny, ami legteljesebben igazodik a fajta vadászati képességeihez, a mezei keresõ munkához. Az elsõ ilyen versenyt 1865-ben tartották, abból a célból, hogy a kutyatulajdonosok kutyáikat egymással versenyeztetve felmérhessék azok vadászati alkalmatosságát, ill. a jobb képességû kutyák kerülhessenek a tenyésztés elõterébe.
A field trial szó szerinti jelentése: mezei próba. A vizsláknak öröklött vadászati képességeiket és a klasszikus vizslamunkában való jártasságukat kell bemutatniuk. Elsõsorban a szárnyasvad (fogoly, fürj, esetleg fácán) jelzését, megállást, mezei keresést jelent. A feladat nem nagy, de ezt magas szinten kell bemutatniuk.
Alapkövetelmény az igen gyors, energikus, széles és szisztematikus keresés. Szetterekre jellemzõ a vízszintes felé közelítõ fejtartás, hullámzó, könnyed, de sebes galopp. Alapkövetelmény a biztos orr, szilárd, fajtára
jellemzõ vadmegállás és utánhúzás, lövésre vadkelésre teljesen nyugodt viselkedés. A kutyának mind végig kézben kell lennie, nagyfokú önállóság és kezdeményezõ készség mellett.
Van szóló és páros verseny futam. A páros futamnál fontos, hogy a kutyák egymás munkáját ne zavarják. Amennyiben az egyik kutya vadat áll, akkor a másiknak spontán szekundálnia kell. Bírók a kutya teljesítményénél nem kizárólag a vadmegállást pontozzák, hanem bírálják találni akarást, a szél kihasználását, a vad gyors felismerését, a vaddal való kontaktus tartását és az együttmûködést a vezetõvel. Field trialon pontot csak szárnyas vadra lehet szerezni, nyúlra nem. Nyúllal találkozva megkívánt a helyben maradás, vagy közömbösség ("nyúl tisztának" kell lennie).

Szettereink mindent szivesen csinálnak velünk, ami mozgással kapcsolatos, legyen az akár csak egy erdei séta, agility vagy canicross. Lényeg az, hogy együtt lehessen velünk!

3. Agility
Az agility egy olyan kutyás sport, amelyben a kutyának és a vezetõjének közös ügyességére és szoros együttmûködésére van szükség, hogy az agility pályán elhelyezett akadályokon legyõzhessék. A mai versenypálya 12-20 részint ún. érintõzónás, részint ugró-, ill. kúszó akadályból áll, amit idõre kell teljesíteni. Természetesen az nyer, aki a legkevesebb hibával a leggyorsabban teljesíti a versenytávot. A versenyzõket kutyáik mérete szerint két csoportba osztják: standard (marmagasság 40 cm felett) és midi (marmagasság 40 cm alatt).
4. Canicross

A canicross sportág a kutya és az ember együttes sportolását jelentõ futósport. Mint ahogy a nevében is benne van, gyakorlatilag terepen való futást jelent, ahol az ember és a kutya együtt teljesíti a versenytávot.
A verseny közben a kutya és az ember össze van kapcsolva egy szárral, melynek optimális hossza 205 cm. A futón a szár egy övre van kapcsolva, a kutyán pedig speciális canicross, vagy esetleg az ugyanolyan jó szánhúzó hámra. Ajánlott azonban a sportolók (az ember és a kutya) védelmében a speciálisan erre a sportágra kialakított felszerelést beszerezni. A verseny során elõírás, hogy a táv 90%-án a kutyának elõl kell futnia.
Tilos a kutyát -az irányváltoztatások kivételével- a szárnál fogva rángatni, bántalmazni, húzni vagy eledellel (jutalom falatkákkal) serkenteni. Azt a kutyát, amelyik a verseny során agresszíven viselkedik, ki kell zárni a versenybõl.
A versenyzõk mezõnyrajttal indulnak, a mezei futás szabályai szerint teljesítik a távot. A versenytáv a magyarországi versenyeken 5-7 km között volt idáig, melyet a versenyzõk két alkalommal a két egymást követõ napon teljesítettek. A nemzetközi gyakorlat szerint azonban a verseny három futamból áll, ezek a két egyéni és egy váltó. Az egyéni verseny egyik távja 6-8 km között van, a másik pedig 2-3 km közötti "sprinttáv".
A versenyeket bárhol meg lehet rendezni, ahol kellõ hosszúságú pálya áll rendelkezésre. Így optimális versenyhelyszínek (és edzéshelyek) a nagyobb parkok vagy a városok környékén található parerdõk, kirándulóhelyek.
A canicross sportág magyarországi karrierje még a kezdetek kezdetén jár. 1999-ben alakult meg a Magyar Canicross Sportegyesület. További információk: Dr. Svéda István

mezõny rajt

a magyar csapat