vadat álló angol szetter az 1750-es évekbõl

Edward Laverack (1797-1877)

Kynológusok szerint az angol szetter feltehetõleg 400 évvel ezelõtt tûnt fel Angliában. Elõször 1852-ben Hans Bols írt könyvet a szetter és a spániel munkája és küllemi eltéréseirõl. A régi dokumentumok alapján az angol szetter eredete egy õsi spanyol spánielre, az ún. Spagneulre vezethetõ vissza, amit késõbb vízi spániellel és springer spániellel kereszteztek. Az angol szetter fejlõdésének legfontosabb szakasza 1819-1874 közötti idõszakra tehetõ. A fajta kialakításánál két tenyésztõt kell megemlíteni: Edward Laverack és Purcell Llewellin nevét. 1825-ben Edvard Laverack vásárolt Rev. Harrisontól - aki már 35 éve foglalkozott angol szetterek tenyésztésével - Ponto és Moll nevezetû angol szettert. Laverack erre a két kutyára alapozva, rokontenyésztéssel folytatta a fajta nemesítését. Laverack tenyésztésének kiemelkedõ alakjai: Prince, Conntess, nellie és Fairy. Laverack volt az elsõ, aki 1873-ban "Setters" címû könyvében rögzítette az angol szetter standardjét.

"Countess"-t, az angol szetter szukát Llewellin vásárolta meg Laveracktól. Countess Laverack "Dash" nevû szetterének testvére volt, aki a "Ponto" és "Old Moll" beltényésztése folytán kialakult vonalának tetõpontját jelentette. "Countess" kétségtelenül gyönyörû megtestesítõje volt annak, amilyennek egy jó angol szetternek lennie kell, korrekt vállakkal, széles, mély és jól szögellt hátulsó végtagokkal, jó hátvonallal és jól hordott farokkal. Nyaka hosszú és jól ívelt; kifejezett stoppal bíró feje azt a fejet reprezentálja, amelyer megálmodott Laverack.

Purcell Llewellin folytatta Laverack nyomán az angol szetter tenyésztését Laveracktól vásárolt tenyészállatokkal: Dash-Moll-lal és Dash- Hillel. Nem folyamodott azonban rokonte-nyésztéshez, hanem új vonalakat keresett, amely típusában megegyezett a Laerack- féle angol szetterekkel. Ilyen állományra Észak -Angliában Mr. Satter és Mr. Vincent Corbet tenyészetében talált. Ez a vonal késõbb Duke-Rhobes -féle vonalként vált ismertté. LLewelin a két rokonságban nem álló egyedek párosításából született alomnál alkalmazta a féltestvérek párosítását és az ezekbõl született kölyköket szigoró szelekcióval tenyésztette vissza az elsõ generációra. Ennek az eredménye egy mindenek fölött eredményes, sajátos vadászvizsla lett, jobb, mint addig bármilyen vadászkutya. Laverack szettereire jellemzõ volt a nagy testfolt, ami ma már nem kívánatos.

Purcell Llewellin (1840-1925)

Llewellin szetter trió az 1875 -80 évekbõl, Festõ: Jr. A. Pope

Laverack öreg szetterei (Ponto és Moll) blue belton színûek voltak, de az utódoknál megjelent az orange, a tricolour és a lemon szín is, amit a szakértõk a spániel múltra vezetnek vissza. Laverack szetterei általában nagyobbak voltak, mint a Llewellin féle csúcstípusok. Laverack és Llewellin tenyészetébõl számos kiállítási és Field Trial Champion angol szetter került ki. A fajta kíváló munkája és szép külleme miatt hamar közkedveltté vált, és gyorsan elterjedt Amerikában, Kanadában és Európában is. Mind többen és többen kezdték tenyészteni a fajtát. Hosszú évek szorgos eredményeként született meg az általunk is jól ismert modern angol szetter.

The English Setter-bõl (írta Davis Truck) fordította Stefán Ildikó